Laktózérzékenységről vagy más néven laktózintoleranciáról akkor beszélünk, amikor a szervezetből hiányzik a laktáz nevű enzim, vagy alacsony annak szintje, ezáltal a tejben és a tejtermékekben megtalálható cukrot nem tudja lebontani. A laktáz enzim az emberi szervezetben, a vékonybélben bontja el a tejcukrot, amely így elemeire bontva képes onnan felszívódni. Amennyiben a laktáz enzim hiányzik vagy nem elegendő, a tejcukor bontatlanul továbbhalad a vastagbélbe, ahol a normál bélflóra baktériumai használják fel és keletkeznek a tünetekért felelős anyagok.
A laktózérzékenységnek három típusa van:
Elsődleges laktózérzékenység. Az öröklött enzimhiány többnyire fiatal felnőtteknél jelentkezik, de akár 3 éves korban is kialakulhat. Világszinten az emberek többségét érinti ez az enzimhiány, mi több, a tejterméket nem fogyasztó társadalmakban (pl. Afrika, Ázsia) 90% feletti a gyakorisága. Az enzimhiány ebben az esetben részleges.
Másodlagos laktózérzékenység. Másodlagos laktázhiánynak nevezzük a bélrendszer megbetegedéseiben kialakuló problémát. Ez előfordulhat, ha a bélflóra egyensúlyának felborulásával járó bélfertőzés alakul ki, vagy antibiotikumos kezelés után, vagy gyulladásos bélbetegségek (Crohn betegség, Colitis Ulcerosa), felszívódási zavarral együtt járó betegségek (Coeliakia, egyes táplálékallergiák) esetében. Ebben az esetben a laktózérzékenység jól kezelhető: a probléma megszűnésével, a kiváltó betegség elmúlásával, gyógyításával, kezelésével az intolerancia is elmúlhat.
Veleszületett laktáz enzim-elégtelenség. A laktózérzékenység harmadik és egyben legsúlyosabb típusa genetikai rendellenesség, amely az enzim teljes hiányával járó, nagyon súlyos állapot. A probléma csecsemőknél jelentkezhet, azonban szerencsére ez nagyon-nagyon ritka, Magyarországon évente, kétévente maximum egy baba születik ilyen problémával.
